A Munka Törvénykönyve alapján a felmondási idő főszabály szerint 30 nap. Munkáltatói felmondásnál a munkaviszonyban töltött idő függvényében ez a törvényi idő meghosszabbodik, míg munkavállalói felmondásnál általában a 30 napos alapidőből kell kiindulni, ha a felek nem állapodtak meg hosszabb időben.
A felmondási idő helyes kiszámításánál nemcsak a napok számát kell tudni. Fontos az is, mikor közölték szabályosan a felmondást, ki mond fel, határozott vagy határozatlan idejű-e a munkaviszony, valamint tartalmaz-e a munkaszerződés külön megállapodást.
Ha a munkavállaló mond fel, kiindulópontként használható egy munkavállalói felmondás minta. A dokumentum PDF, Word/DOCX és RTF formátumban is elkészíthető, de a konkrét munkaszerződés szabályait mindig ellenőrizni kell.
| Munkaviszony hossza | Munkáltatói felmondásnál növekmény | Összes törvényi felmondási idő |
|---|---|---|
| 3 év alatt | 0 nap | 30 nap |
| Legalább 3 év | +5 nap | 35 nap |
| Legalább 5 év | +15 nap | 45 nap |
| Legalább 8 év | +20 nap | 50 nap |
| Legalább 10 év | +25 nap | 55 nap |
| Legalább 15 év | +30 nap | 60 nap |
| Legalább 18 év | +40 nap | 70 nap |
| Legalább 20 év | +60 nap | 90 nap |
Mikortól kezdődik a felmondási idő?
A felmondási idő főszabály szerint legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ezért a dokumentum elkészítésének dátuma önmagában nem mindig azonos a számítás kezdőpontjával. A közlés időpontját bizonyíthatóan érdemes rögzíteni.
Ha például a munkavállaló október 6-án személyesen átadja és a munkáltató átveszi a felmondást, a felmondási idő főszabály szerint október 7-én indul. A konkrét utolsó munkaviszonyban töltött napot ezután a teljes felmondási idő figyelembevételével kell meghatározni.
Naptári vagy munkanapokról van szó?
A törvény szerinti felmondási idő napokban értendő, ezért naptári napokkal kell számolni, nem csak munkanapokkal. A hétvégék és ünnepnapok is beleszámítanak a felmondási időbe.
Ez gyakori tévedés, mert a munkavégzési kötelezettség a munkaidő-beosztáshoz igazodik, de maga a felmondási idő folyamatosan telik.
Munkavállalói felmondásnál is hosszabbodik a felmondási idő?
A szolgálati időhöz kapcsolódó, törvényben meghatározott 5–60 napos növekmény a munkáltató felmondásához kapcsolódik. Ha a munkavállaló mond fel, a törvényi alapidő általában 30 nap marad.
A munkaszerződés azonban tartalmazhat hosszabb felmondási időt. A felek legfeljebb hat hónapos felmondási időben állapodhatnak meg. Emiatt felmondás előtt mindig célszerű átnézni az aláírt munkaszerződést és annak módosításait.
| Helyzet | Kiinduló szabály | Fontos megjegyzés |
|---|---|---|
| Munkavállaló mond fel határozatlan időnél | 30 nap | Szerződés hosszabb időt is előírhat |
| Munkáltató mond fel | 30 nap + szolgálati idő szerinti növekmény | A munkáltatói felmondásra további szabályok vonatkoznak |
| Közös megegyezés | Nincs kötelező törvényi felmondási idő | A felek állapítják meg a megszűnés napját |
| Határozott idejű munkaviszony | Külön szabályok | A felmondási idő legfeljebb a határozott idő végéig tart |
| Próbaidő | Nem klasszikus felmondási idő | Azonnali hatályú megszüntetésre külön szabály vonatkozik |
Kell-e dolgozni a felmondási idő alatt?
Munkavállalói felmondásnál főszabály szerint a munkavállaló a felmondási idő alatt továbbra is köteles munkát végezni, hacsak a munkáltató nem mentesíti vagy a felek másként nem állapodnak meg.
Munkáltatói felmondásnál a munkáltató köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére felmenteni a munkavégzési kötelezettség alól. A felmentés idejére a törvény szerinti díjazás jár.
Mi történik szabadsággal a felmondási idő alatt?
A felmondási idő nem „törli” a fennmaradó szabadságot. A munkáltató a szabadság kiadásáról a jogszabályi keretek között rendelkezhet, a munkaviszony végén pedig a ki nem adott, pénzben megváltandó szabadsággal el kell számolni.
A szabadság és a munkavégzés alóli felmentés két külön jogcím. Érdemes az utolsó hetek beosztását írásban tisztázni, hogy ne legyen vita arról, mikor kell ténylegesen munkát végezni.
Mi a különbség a felmondás és a közös megegyezés között?
Felmondásnál a munkaviszony egyoldalú jognyilatkozattal szűnik meg, és a törvényi vagy szerződéses felmondási idő irányadó. Közös megegyezésnél a felek együtt határozzák meg a megszűnés napját és az egyéb feltételeket.
Ha mindkét fél más időpontban szeretné lezárni a munkaviszonyt, egy munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel minta segíthet a feltételek írásba foglalásában. Közös megegyezést azonban csak akkor érdemes aláírni, ha minden pontja valóban elfogadható.
Példák a felmondási idő kiszámítására
Ha egy munkavállaló 2 éve dolgozik a cégnél és ő mond fel, a törvényi kiindulópont 30 nap. Ha a munkáltató mond fel egy 6 éve fennálló munkaviszonynál, a 30 naphoz 15 nap növekmény társulhat, így 45 nappal kell számolni.
Egy 21 éve fennálló munkaviszony munkáltatói felmondásánál a 30 napos alaphoz 60 nap növekmény járhat, vagyis 90 nap a törvényi felmondási idő. A konkrét számítást természetesen befolyásolhatja a munkaszerződés és az adott jogviszony sajátossága.
Összefoglalás: hogyan számoljuk a felmondási időt?
Először azt kell megállapítani, ki mond fel, majd ellenőrizni kell a munkaviszony hosszát, a munkaszerződést és a felmondás közlésének napját. A törvényi alap 30 nap, munkáltatói felmondásnál pedig a szolgálati idő növelheti ezt.
A felmondási idő jellemzően naptári napokban telik, és a közlést követő napon kezdődik. Pontos utolsó munkanap meghatározásakor a munkaszerződés egyedi rendelkezéseit és a munkavégzés alóli felmentést is figyelembe kell venni.
